A szervezetben keletkező vérrögök maguktól feloldódnak napok – hetek alatt. Infarktus esetén ezt nem lehet megvárni, emiatt olyan anyagot juttatnak a szervezetbe, amely a vérröghöz kötődve aktiválja a szervezet saját vérrögoldó rendszerét, amely rövid időn belül a vérrögöt feloldva a véráramlást megindítja.

Jelenleg a legjobb eredményeket ezzel a módszerrel lehet elérni.

Lényege, hogy a combartérián (vagy egyéb nagy verőéren) keresztül speciális katétert vezetnek a koszorúér eredésébe, majd ezen keresztül nagyon finom eszközökkel az elzáródást mechanikusan megnyitják, ezt követően egy "belső érprotézis", ún. stent behelyezésével a szűkült eret is kitágítják, s az érfal sérülését stabilizálják.

A módszer összefoglaló neve a primer coronaria intervenció ( PCI ). Hátránya, hogy speciális szívkatéteres laboratóriumot, speciálisan képzett szakszemélyzetet igényel, mely nem áll jelenleg mindenhol rendelkezésre.

A szívizom vérellátását a főverőérből, közvetlenül a szívből való kilépését követően eredő koszorúserek (coronariák) biztosítják.

A bal koszorúsér az aortabillentyű bal oldali "coronariás" tasakjából ered. Rövid kezdeti szakasza a főtörzs ( lat : arteria coronaria sinistra, eng : left main – LM ), mely rövidesen kétfelé ágazik. A szív elülső felén a csúcs felé haladó ága a bal elülső leszálló ág ( lat : Ramus interventricularis anterior – RIA, eng : Left anterior descendens – LAD), mely a bal és jobb kamra közötti árokban húzódik a csúcsig, néha azon is túlér. Másodlagos ágai közül kiemelendők a diagonalis ágak, valamint a kamrákat elválasztó sövényt ellátó septalis ágak.

A főtörzs másik ága a körbefutó ág (lat : Ramus circumflexus – Cx, eng : circumflex artery – Cx ).

A főtörzsből történő leágazását követően bal oldalon a kamrák és pitvarok határán futó vájulatban balra és a szív hátsó részéhez fut. Másodlagos ágai az ún marginalis ágak, melyek a bal kamra oldalsó falához futnak. A legjelentősebb marginalis ágat "obtus marginalis – OM" jelöléssel illetik.

A jobb koszorúsér ( lat : arteria coronaria dextra, eng : right coronary artery – RCA ) a főverőér közel ellentétes oldaláról, a jobb oldali "coronariás" billentyűtasakból ered. Eredését követően jobbra és hátrafelé halad a pitvarok és kamrák határán futó vájulatban ( az innen eredő másodlagos ágai a conus ág, a sinuscsomó-ág, a jobb kamrai ágak és az ún. acut marginalis ág), majd a szív hátsó – alsó falához érve vaskos ágat ad a kamrák közötti hátsó barázdába, ez az ága ( lat : Ramus interventricularis posterior , eng : posterior descendens – PD ) ebben fut a szívcsúcsig.

A főág folytatása ezt követően kisebb ágakra oszlik a bal kamra hátsó – oldalsó falának megfelelően, ezek az ún. posterolateralis ( PL ) ágak.

A koszorúserek anatómiája gyakran egyéni variációkat mutat, a leggyakoribb változat, amikor a posterior descendens ág a bal koszorúsér körbefutó ágából ered. Ekkor a jobb koszorúsér általában csökevényes. Ez az esetek mintegy 15%-ában fordul elő.

A koszorúserek ezen fő ágai a szív felszínén futnak, innen lépnek be az ezekből eredő egyre kisebb ágak a felszín felől a szívizom mélyebb rétegeibe, ellátva azt a megfelelő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal.